Nem egészen. Még akkor sem
lenne így, ha szelvényvagdosásból* élő kaliforniai milliomos lennék. Különösen
nincs így egy olyan társadalomban, ahol a hétköznapokban nagyon kevés az ilyen
ember, és a nyitottság mások irányába statisztikailag nem mérhető.
Richard dúsgazdag. 14 éve
elhagyta New York-i családját, és Los Angeles-i házában követi a befektetései
növekedését, miközben a házvezetőnője, masszőre, személyi trénere és dietetikusa
házhoz jönnek, és gondoskodnak róla. Egy éjjel rosszul lesz, kórházba kerül,
idegenek veszik körül, majd a háza mellett a laza kaliforniai talaj megsüllyed,
és ennek következtében kapcsolatba kell kerülnie a szomszédokkal, és különböző
hatóságokkal. Ezek a találkozások valamit felszínre hoznak Richard lelkéből.
Kíváncsi lesz az emberekre, és válaszol ki nem mondott igényeikre. A
szupermarketben síró nő a barátja lesz, akit hozzásegít ahhoz, hogy új életet
kezdjen. Arról a guberáló hajléktalanról, akinek kiteszi a kukára a
kabátját, kiderül, hogy Amerika egyik ünnepelt, de rejtőzködő írója. Egy
ünnepelt filmsztár csak arra vágyik, hogy vacsorát főzhessen valakinek. A
fánkárus csak azt kéri, hogy kipróbálhassa Richard méregdrága kocsiját.
Richardnak szeme sem rebben, mikor összetörve hozza vissza. Inkább nyit neki
egy másik boltot a lakása közelében, és a két bolt közötti szállítást is
felvállalja. Minél több az irgalmas szamaritánushoz méltó cselekedet Richard
életében, annál nagyobb a hiány, ott ahol a fiához fűződő érzelmeknek kellene
lennie. Végül megérkezik Ben, aki egyáltalán nem olyan, mint Richard képzelte,
és az évek során jó adag ellenséges érzést összegyűjtött az apjával szemben.
Hirtelen minden relativizálódik, és Richard összeszedi minden erejét, hogy a
fiát visszakapja. Úgy búcsúzunk tőlük, hogy Ben a CNN-en figyeli, amint Richard
egy kellék-ebédlőasztalon hányódik a tengeren egy enyhe földrengés után, és a
helikopterről lelógó kamerába ordítja: Akkor is szeretlek, ha nem
látsz. Igaz, de nyálas. Igaz, de túl nyilvánvaló. Igaz, de csak akkor,
ha szemtől-szemben is működik.
A könyv elején amerikai
fánkok láthatóak, különböző színű mázakkal, vastagon cukrozva, megszórva
ezzel-azzal. Évek óta nem ettem fánkot. Az a négy darab, amit a héten már
elpusztítottam a könyv hatására, mutatja a regény negatív befolyását.
*A múlt-múlt rendszer
kifejezése arra a személyre, akit eltartanak a befektetései (vagyis piszkos
kapitalista), that is, a részvényei megfelelő részének levágása és
benyújtása fejében jut a pénzéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése