A Föld körül 7.

 

Átkelek a Csendes óceánon és a rövidebb utat választom hazafelé

A hazaindulás azt jelentette, hogy meg kellett kerülnöm a fél földgolyót, és az látszott praktikusabbnak, hogy nem visszafelé, hanem előre indulok. Úgy gondoltam, gyorsabban fogok haladni a Csendes óceánon, ezért Yokohamában egy útra szóló állást vállaltam a Chichester nevű gőzhajón. Nyilván egy útra sem kapitányként, sem első tisztként nem alkalmazott a társaság, amelynek ez a pompás hajó a tulajdonában volt. A gőzgépek mellett vitorlái is voltak, így erősen reméltem, hogy pár hét alatt San Franciscóba érkezünk. A feladataim nem voltak nehezek, tulajdonképpen a tisztek nekem továbbították a túlságosan egyhangú, vagy a képességeiket meghaladó feladataikat, és én ezeket mind megoldottam.

San Franciscóban elrendeztem a pénzügyeimet. A még nálam lévő, és ide utalt bevételeimet elindítottam Londonba, és vonatjegyet váltottam New Yorkba a Pacific Rail Road utasaként. 3786 mérföldet kellett megtennem vasúton, de ez az utazás nem volt veszélytelenebb, mint az átkelés a Malakai szoroson. Az út első szakaszát még mindig az indiánok és ragadozó állatok tartották ellenőrzésük alatt. Amíg a vonat Omahába nem ért, addig bármi előfordulhatott. Az indiánok megállítják a vonatot, és váltságdíjat követelnek, vagy köveket hengerítenek a vonat útjába, és élvezettel nézik, amint nagy csikorgással fékezve megáll. Még az a legszerencsésebb esemény, ha egy vonuló bölénycsorda kerül a vonat útjába, de akkor is több órát kell vesztegelni, míg a több ezer állat átvonul a síneken.

Hét napig tartott az út New Yorkba, és elmondhatom, hogy életemben nem töltöttem még ilyen kényelemben nemhogy hét napot, de kettőt sem. A nagy termes kocsi napközben alkalmas volt a kényelmes nézelődésre. Éjszakára az ülések függönnyel elválasztott diszkrét fekhelyekké alakultak, és az étkezőkocsi éjjel-nappal az utasok rendelkezésére állt. Csendes tervezgetéssel töltöttem az időt az utazás alatt. A kalandokból éppen elegem volt, kényelmesen akartam élni az életemet, amit az összegyűjtött pénzem biztosított számomra. Úgy kellett Londonba érkeznem, hogy senki se tudja, ki vagyok. Hogy William Fogg haló poraiból egyszer csak feltámadjon Phileas Fogg esq., vagyis nagyságos úr.

Eljátszottam a gondolattal, hogy jegyet váltok az első induló gőzösre, és végiglustálkodom az Atlanti óceánon való átkelést is, de még mindig William Fogg voltam, akinek meg kell dolgoznia a megélhetéséért és a jövőjéért. Elvetettem azt az ötletet, hogy tiszti rangomat felhasználva elszegődjek egy hajóra. Egyrészt így nehezebben találtam volna helyet, másrészt nem akartam magamra felhívni a figyelmet. Ruháim, amikben már jó régóta utaztam, megsínylették az állandó használatot. Egyetlen táskám volt, amiben a tisztálkodó szereimen és egy váltás ingen kívül nem volt semmi. Beleolvadtam a rakparton őgyelgő tömegbe, és névtelen tengerészként hamarosan elindultam Anglia felé  az Oriole fedélzetén.

1. rész        2. rész        3. rész        4. rész        5. rész         6. rész